|
|
|
Home lacikatiBlogUt a Grand Canyonba
|
|
|
|
|
Drága Gyerekeim. hatalmas méység, és magasság, amilyenek ezek a hegyek. Hála Istennek, csodálatosan sütött a
nap még melegünk is volt, mert azzal ijesztgettek bennünket, hogy a kanyonyban még nagy ho
van, de nem volt egy darab sem.Az autobusz, és a parkolás ingyenes volt.Délkörül ettunk
valamit, és visszaindultunk. A Pistáék tudtak egy olyan utat visszafelé, ahonnan még mindig
lehetett a kanyonnak egy más részét látni. Itt is szépen ki volt épitve a leláto korlátok,
ahonnan ki lehetett tekinteni. Késö este árkeztünk vissza a szállodába. Azt elfelejtettem
irni, hogy természetesen a kis kutya is velünk volt, csak egy kis pisiltetés után mindig
visszatettük a kocsiba, ahol szo nélkül elvolt.Csütörtökön korán reggel indultunk vissza ide
Lenceszterbe.Most itt leszünk egészen hétföig, vagy keddig, émikor elmegyünk Nevadába a
Grétinéniékhez. Ök is már nagyon várnak bennünket, és egy hétig lestünk náluk, valoszinü,
hogy huszadikán, vagy huszonegyedikén jövünk vissza, majd arrol is beszámolok nektek.
Drágáim arra kérlek benneteket, hogy egy pár szot ti is irjatok , mi van otthon, minden
rendben van e. Drága kicsi bogaraim Zsuzsika, Encsike, van e malami kivánságotok a
mogyaorovajon kivül.Vigyek e valami t nektek. Akármit irhattok, én majd kiválogatom, hogy
van e rá lehetöség, azért csk mondjatok vlamit.Például, ruhát ádességet, játékot, szoval
mit,Drágáim mára ennyi, sokat gondolok rátok, nagyon szeretlek benneteket, millio puszi
mindenkinek Mama.
|
|
|
|